Szent István-nap · Magyarkanizsa, 2026. augusztus 20.

Szent István-napi beszéd, 2026

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Magyarkanizsaiak!

Az évnek sok szép pillanata van, de a mai nap mégis más. Augusztus 20-án évről évre nemcsak összegyűlünk ünnepelni, hanem megéljük mindazt, ami bennünket közösségként összeköt. Szent István király több mint ezer évvel ezelőtt olyan erős alapokat teremtett, amelyekre ma is büszkén építkezhetünk.

Ez a nap éppen ezért egyszerre szól a múltról és a jövőről, a hitünkről és a hagyományainkról, a szülőföldünkről és a megmaradásunkról. És talán mindenekelőtt arról a jóleső érzésről, hogy itt, Magyarkanizsán és településeinken otthon vagyunk.

Látjuk valamennyien, hogy a minket körülvevő világ folyamatosan változik, változnak a gazdasági körülmények és a mindennapok is új kihívások elé állítanak bennünket. Nekünk pedig folyamatosan alkalmazkodnunk kell ezekhez a változásokhoz.

Ám vannak dolgok, amelyekhez minden körülmények között ragaszkodnunk kell. Ilyen a nemzeti identitásunk, az egymás iránti felelősségünk, az összetartozásunk és a szülőföldünkhöz való hűségünk. Változhatnak a körülmények, de ezek az értékek nem változnak!

A magyar nemzet ereje mindig is abból fakadt, hogy történelmünk nehéz időszakaiban is képesek voltunk összekapaszkodni. Nekünk, vajdasági magyaroknak pedig különösen fontos, hogy tudjuk: számíthatunk egymásra, számíthatunk a saját közösségünkre!

Magyarkanizsán mi a kiszámíthatóságra, a józan észre, a párbeszédre és a becsületes, kitartó munkára építünk. Nyitott és korrekt együttműködésre törekszünk mindenkivel, mert közös érdekünk, hogy községünkben béke, biztonság és fejlődés legyen.

Tisztelt Ünneplők!

Szent István öröksége arra tanít bennünket, hogy a jövőt nem elég várni: azt nap mint nap építenünk kell. Hittel, munkával, egymás iránti felelősséggel és azzal a meggyőződéssel, hogy közösségünk értékeit érdemes megőrizni és továbbadni.

Egy közösség jövője ugyanis sosem a csodákon múlik, hanem azon, amit a saját kezünkkel felépítünk!

A közösségi munka célja pedig az, hogy gyermekeinknek biztos jövőképet adhassunk, fiataljainknak helyben is legyen lehetőségük a boldogulásra, szüleinknek és nagyszüleinknek pedig nyugodt, megbecsült éveket biztosítsunk.

Mert a fejlesztések, a támogatások és a mindennapi munka végső célja nem önmagában egy-egy beruházás vagy eredmény. Hanem az, hogy az itt élő emberek biztonságban érezzék magukat, és érezzék: érdemes itt tervezni, itt dolgozni, itt családot alapítani és itt jövőt építeni.

Tisztelt Magyarkanizsaiak!

Szent István öröksége mellett ma a mindennapi kenyerünket is ünnepeljük.

A kenyér az élet, a szorgalom és az otthon jelképe. Benne van a földműves egész éves munkája, benne van a termőföld ereje, a napsütés és az eső, és benne van mindazoknak a munkája, akiknek köszönhetően a búzaszemből végül kenyér kerül az asztalunkra.

Amikor ma megszegjük az idei termésből sütött újkenyeret, köszönetet mondunk nekik.

Legyen ez az újkenyér a mi összetartozásunk jelképe is: kösse össze családjainkat, adjon erőt a hétköznapokban, és emlékeztessen bennünket arra, hogy együtt mindig többre vagyunk képesek!

Mert amíg van kenyerünk, van otthonunk. És amíg van otthonunk, van jövőnk is.

Kívánom, hogy Magyarkanizsa község minden polgárának életében legyen ott a mindennapi kenyér és legyenek mindig olyan emberek körülöttünk, akikkel öröm megosztani mindazt, amink van.

Isten éltesse Magyarkanizsát, Isten áldja a magyarkanizsai közösséget és a magyar nemzetet!

Fejsztámer RóbertMagyarkanizsa község polgármestere