Szent István-nap · Magyarkanizsa, 2023. augusztus 20.

Szent István-napi beszéd, 2023

Tisztelt Ünneplő Közösség, Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Községbeliek és Kedves Vendégeink!

I. István király napján megtiszteltetés és őszinte öröm számomra, hogy Magyarkanizsa főterén, a város szívében köszönthetem Önöket, azon a rendezvényen, mely – szerénytelenség nélkül mondhatom – községünk egyik legszebb szabadtéri rendezvénye.

A vajdasági magyar közösség számára, március 15-e mellett, augusztus 20-a az a dátum, amikor közösségi programok keretében megéljük nemzeti hovatartozásunkat. Együtt ünnepelve kézzelfoghatóvá válik az összetartozásunk.

És hogy ez mennyire fontos a közösségünknek, arról polgáraink egy évvel ezelőtt ékes tanúbizonyságot tettek. Tavaly ilyenkor a barátságtalan, hideg időjárás és a makacs eső sem tudott senkit eltántorítani a közös ünnepléstől. A Művészetek háza falai között és estére már itt a téren is mindenki tudta, érezte, hogy az ünnep nem a külsőségektől függ! Nem attól, hogy hol vagyunk, milyen körülmények között, hanem attól, hogy akik jelen vannak, azoknak mennyire fontos a közös pillanat, a közös élmény. Most, egy év múltán újra köszönetemet fejezem ki azért, hogy a magyarkanizsaiakra, községbeli polgárainkra mindig lehet számítani.

Megmutatták ezt az elmúlt évek megpróbáltatásai és a mindennapok kihívásai közepette is. Úgy közösségként, mint egyénenként. Ma ünnep van, ünnepelni jöttünk össze, ezért nem sorolom a bennünket ért csapásokat, emlékszünk rá mindannyian. De azt sem szabad elfelednünk, hogy nem törtünk meg! Hogy mindig vált vállnak vetve dolgoztunk – dolgozunk a megoldáson, teszünk együtt a jobb jövőért és közben vigyázunk az elesettekre és a gyengékre is. Meggyőződésem, hogy ez az erős közösség bizonyítéka!

Augusztus 20-át Mária Terézia tette meg első királyunk emléknapjává. Az az osztrák császárné és magyar királynő, akinek városunk a szabad vásártartási jogot is köszönheti. Június 28-án ünnepelte meg Magyarkanizsa Helyi Közössége idén először, hogy az elnyert mezővárosi rang kedvező társadalmi és gazdasági helyzetet biztosított számunkra az akkori Magyarország kerületei között.

Az elnyert kiváltságok, az őseinktől ránk hagyott és az általunk megteremtett értékeink pedig azért fontosak, mert megtartanak bennünket. Erős alapot adnak és védőbástyát vonnak körénk mindig, amikor megbillen a mérleg és több a rossz, mint a jó. Ezekben a kritikus helyzetekben jelentenek a legtöbbet: azt a feladatot róják ránk, hogy ne adjuk alább, hogy őrizzük meg mindazt, amivel rendelkezünk!

Ezért hajtunk közösen fejet minden évben államalapító királyunk emléke előtt és ünnepeljük közösségben Szent István napját. Az ünnep lehetőséget ad arra is, hogy végiggondoljuk nemzetünk történelmét, a sikereket és a viszontagságokat is, amelyekből sajnos sosem volt hiány... És most talán tisztán láthatjuk, hogy hány balszerencse, hány viszály, mennyi igazságtalanság ellenére maradt meg mégis erősnek a magyar nemzet. Tehát arra a kérdésre, hogy illik-e manapság ünnepelni, nemzeti ünnepet megülni csak az az egy válasz adható, hogy igen! Kell az ünnep, mert lélekben felemel, közösségben összekovácsol.

Augusztus 20-án I. István király bátorságára, kitartására és felelősségvállalására gondolunk. Legfőbb törekvése a béke és jóviszony megteremtése volt. Ma sincs fontosabb ennél. Legyen béke, biztonság és összetartás! Közösségünk csak akkor remélhet egy jobb jövőt, ha polgárai képesek közös erőfeszítéssel felelősséget vállalni a közjóért.

Mert van miért! Amikor Magyarkanizsáról, a községről beszélek, azzal a hasonlattal szoktam élni, hogy olyan, mint egy ékszerdoboz. Már első pillantásra is nyilvánvaló, hogy igényes és szorgalmas emberek lakják, akik gondot viselnek településükről. És ha az idelátogató nyitott szemmel és szívvel érkezik, akkor ahhoz sem kell sok idő, hogy meglássa további értékeinket is! A termőföldjeink, a Tisza, a változatos természeti környezet, páratlan kultúrális örökségünk, amit odaadóan őrzünk, de a sport és a művelődés iránti elkötelezettségünk is együtt tesz bennünket gazdaggá!

A Szent István-i eszmék egyik legfontosabbika a szülőföld védelme, megőrzése. Ez mindannyiunk feladata! Hogy összetartó közösség vagyunk, azt időről időre bizonyítjuk is, most pedig ezt az összetartozást kell tettekre váltanunk! Megteremtenünk a béke szigetét a rohamosan változó világban és hozzájárulnunk annak fejlődéséhez. Magunkért, gyermekeinkért, családunkért, közösségünkért, nemzetünkért!

Hölgyeim és Uraim!

Ma reggel, mint évtizedek óta mindig a rendezvény napján, magunk vittük az újkenyeret a katolikus és a pravoszláv templomba is, hogy plébánosaink megszenteljék azt. Nem egy falat ételt, hanem a szorgalom gyümölcsét, az élet szimbólumát vittük. Ahogy azt nagyszüleink is tanították nekünk: a kenyér nemcsak liszt, víz és kovász, hanem lelki minőség és összekötő kapocs. A kenyér megáldásakor – ahogy minden évben, úgy most is – hálát adtunk az új búzatermésért és azok munkájáért is, akiknek az újkenyeret köszönhetjük.

Azt mondják, hogy egy közösség akkor tud sikeres lenni, ha lelkében is újra és újra megerősödik. Meggyőződésem, hogy a kenyér megszegése is lelki táplálék, mert a közösen megtört kenyér a közösség kovászává válik.

Ma, nemzetünk ünnepén, azt kívánom mindannyiunknak, hogy mindig legyen kenyér az asztalon, és mindig vegyenek körbe bennünket olyanok, akikkel öröm az asztal köré ülni. Amíg képesek vagyunk figyelemmel fordulni szüleink, nagyszüleink – ha úgy tetszik, örökségünk felé, és amíg gyerekeink, unokáink fontosnak érzik, hogy nekünk meséljenek és megőrizzék, amit kaptak, addig lesz kivel a kenyeret közösen megtörnünk.

Köszönöm, hogy ma, Szent István napján ezt együtt élhetjük meg!

Kellemes, szép ünnepet kívánok Mindannyiuknak!

Fejsztámer RóbertMagyarkanizsa község polgármestere