Szent István-nap · Magyarkanizsa, 2016. augusztus 20.
Szent István-napi beszéd, 2016
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Magyarkanizsaiak! Tisztelt Ünneplő Közösség!
I. István volt történelmünk utolsó magyar nagyfejedelme és egyben az első magyar király is. A keresztény magyar állam megteremtőjeként nemcsak a magyar, hanem az európai történelemben is kiemelkedő helyet tölt be alakja és életműve.
Az az életmű, melynek egyik legfontosabb eleme az első magyar törvények meghozatala volt. Azért ugyanis, hogy a megszerzett területeket egyben tudja tartani, szabályokat kellett lefektetnie és törvényeket bevezetnie. A kereszténység megerősítésére, az egyházi tulajdon védelmére törekedett, védte a magántulajdont, megszervezte a királyi udvar adminisztratív rendszerét. Megkezdte a pénzverést, és kivetette az első adókat. Megreformálta az államigazgatást. S mindezt annak a célnak a szolgálatában, hogy otthont teremtsen a nemzet számára. Egy olyan otthont, mely biztonságot ad, mely megvéd a támadások ellen, s amely a fejlődésre, gyarapodásra is lehetőséget ad.
A pogány Vajkként született fiúból keresztény király lett, és sokkal több ő, mint egyszerű politikus. Államférfi, aki nem hetekre, hónapokra, évekre, hanem évszázadokra gondolkodott előre. Ő az, aki példaképévé vált minden őt követő uralkodó számára. I. István király az, akire ezer év múltán is emlékezünk. Az irányt, melyet ő mutatott nemzetének, ezer esztendeje követjük. Kitartóan képviselte a szomszédos nemzetek barátságon, szolidaritáson, kölcsönös megbecsülésen és tiszteleten alapuló együttműködését, meghaladva a több évszázados ellenségeskedést, háborút és viszályt – az értékelvűség, az emberi méltóság és a nemzeti identitás, a hagyományok megőrzése jegyében. A mű, amelyet I. István király így létrehozott, több mint ezer esztendeje áll.
Ma, itt a magyarkanizsai ünnepen, fejet hajtunk ez előtt az ezeréves alkotás előtt. És ez az a pillanat, amikor eszünkbe kell hogy jusson a tény, hogy bizony voltak népek és országok, melyeket már csak a történelemkönyvek lapjairól ismerhetünk, mert az évszázadok folyamán megszűntek létezni. Nemzetünk pedig – ha nem is ugyanabban az országban – de itt él és ápolja ezt az örökséget.
Szent István király napja a magyar nemzet egyik legnagyobb és legszebb ünnepe. A nemzeti ünnepet 1771 óta ünnepeljük, tisztelettel emlékezve az 1083-as székesfehérvári szentté avatására. A magyar közösségek ünnepléséhez Magyarkanizsa község is évtizedekkel ezelőtt csatlakozott. Megőrizve, ápolva és átörökítve a hagyományt. Ahhoz viszont hogy ünnepünk ne csak a külsőségekről szóljon, fel kell elevenítenünk azokat az értékeket, melyek Szent István nevéhez, uralkodásához fűződnek.
Szent István gondosan ügyelt arra, hogy a magyarság érdekei, szokásai és hagyományai ne sérüljenek. Az első magyar király nagysága ugyanakkor abban is rejlik, hogy észrevette a változtatás szükségességét, és volt ereje, bátorsága meghozni a döntéseket. Akkor is kitartani céljai mellett, mikor véres polgárháború, ellenséges inváziók, családi tragédiák övezték útját.
Nem kell hozzá túl nagy élettapasztalat, hogy az ember belássa: a kizárólagosság nem vezethet sikerre. A történelem igazolja, hogy a hagyomány megőrzésével ötvözött lendület és új szemlélet lehet csak a garanciája a fejlődésnek. Ezért is olyan fontos, hogy ünnepünk alkalmával felhívjuk a figyelmet arra, hogy egymás támogatása nélkül, összefogás nélkül nem lehet haladni, fejlődni, jobb és szebb jövőt teremteni gyermekeink számára! Az egységben ugyanis erő van, növekedés van, biztonság van.
A mindenkori felelős vezetők dolga pedig, hogy odafigyeljenek az elért értékek megőrzésére, a bevált és sikert hozó stratégiák fenntartására, ugyanakkor nem szabad a megszokások rabjává válni! Látni kell a helyzetekben rejlő lehetőségeket és meghozni azokat az új döntéseket is, melyek elsősorban a közösség érdekeit tartják szem előtt. Meggyőződésem, hogy az idei választások eredményeként megalakult új önkormányzati vezetés éppen ennek a két szemléletnek az ötvözetét képviseli. A hagyománytisztelet és a fiatalos lendület ötvözetét! Éppen ezért tudom, hogy – összefogással – képesek leszünk megvalósítani közös céljainkat!
“Sok kis ember sok kis helyen, miközben sok kis dolgot megtesz, megváltoztathatja a világ arcát.” – szól egy népi mondás. Meggyőződésem, hogy közösségünkre is ez a feladat vár. Együtt, vállt vállnak vetve, ezzel a hittel felvértezve!
Hölgyeim és Uraim! Szent István király napján az ünnepi program középpontjában hagyományosan az új kenyér megszegése áll. Itt tehát az alkalom arra is, hogy egy pillanatra megálljunk és megköszönjük *mindennapi kenyerünket*, hiszen megannyi szorgos kéz munkája kell ahhoz, hogy asztalunkra kerülhessen a már idei lisztből készült újkenyér. A kenyér tisztelete pedig egyben mások munkájának ttiszteletét is jelenti, ezért fontos, hogy gyermekeink is megtanulják értékelni.
Az újkenyér tartsa meg közösségünket egységben a következő évben is!
Köszönöm a figyelmüket!
Fejsztámer RóbertMagyarkanizsa község polgármestere